A Debrecen-Fujitsu együttese 2010 októberében története elsõ élvonalbeli szezonját kezdte meg a férfi vízilabda-bajnokságban. Gyöngyösi András tanítványai szépen gyûjtögették a pontokat, majd az alapszakasz utolsó találkozóján, a fõvárosi BVSC alakulata ellen hazai pályán eldõlt, hogy a rájátszást a legjobb nyolc csapat között kezdhetik meg a cívisvárosiak; az 5-8. helyért pedig a Fradi, a Szolnok és a Pécs gárdájával kell megmérkõzni. A rájátszás eddigi négy találkozóján a hajdúságiak két szoros, egygólos vereséget szenvedtek: a zöld-fehérektõl, illetve a Pécstõl, idegenben. Szerdán a sokkal erõsebb Szolnok otthonából sikerült pontot rabolnia a debrecenieknek, ám a Tisza-partiak vasárnap kamatostól visszavágtak. Gyöngyösi András értékelése következik:

- Még egy napot pihenve a találkozóra is nagyon bennem maradt a tegnapi mérkõzés. Nem azért, hogy kikaptunk – hiszen ez benne volt. Sokkal inkább azért, mert lejátszottuk szerdán a meccset Szolnokon, és a csapatnak egy része azt hitte, hogy már vége a bajnokságnak. Elszálltunk, és kicsit túlünnepeltük azt a sikert. De szerencsére a sport – ami az egyik legigazságosabb dolog a mai világban – hamar lesújtott ránk, és visszarakott bennünket a helyünkre. Azt sajnáltam a legjobban, hogy mindez hazai pályán történt. Debrecenben még újdonság ez a sportág, egy ilyen eredménnyel hamar le lehet rombolni a nimbuszunkat, különösen a saját közönségünk elõtt. Megvárjuk a hátralevõ meccseket, de emellett nem fogunk elmenni szó nélkül, és minden bizonnyal büntetést fogunk kiszabni a csapat azon részére, akik túlmentek a jóérzés határán. Én mindig azt mondom és vallom, hogy egy profi játékosnak az elsõ meccstõl az utolsóig kell hajtania. Nagyszerû dolog volt, hogy bejutottunk a rájátszásba a legjobb nyolc közé, de az is bizonyos volt, hogy ilyen bajnoki kiírás mellett már nem tudunk feljebb lépni. Valószínû volt, hogy az ötödik-hatodik helyezettek már biztosan nem lehetünk, és a hetedikre is nehéz feladat lett volna odaérni. A teljesítményünkre pedig rátett az is egy lapáttal, hogy nem úgy edzettünk, ahogy szerettünk volna. Idáig jöttek a jó eredmények, a játékosok pedig azt hitték, hogy már edzés nélkül és szórakozás mellett is lehet eredményeket elérni. Elmondtam nekik, hogy nem szórakozni vagyunk itt és kicsit vízilabdázni, hanem vízilabdázni, és néha meccs után belefér beülni valahova, és lehet kikapcsolódni. Ez azonban átesett a ló túloldalára.

- Oláh Andrea -