– A szolnoki torna végét sajnos elszúrtuk. A Pécs ellen veszítettünk, ezen kívül volt két nyert meccsünk – megvertük a Szentest és a Ceglédet – illetve ha a negyedik ellenfelünket, a Szolnokot megverjük, akkor elsők vagyunk, hogyha viszont ikszelünk a Tisza-partiakkal, akkor már csak a harmadik helyen végezhetünk. A mecsekaljaiak legyőztek két gárdát – köztük a Debrecent –, a Szolnokkal döntetlent játszottak, ezáltal nekik is 7 pontjuk volt, illetve nekünk is, így az egymás elleni eredmény döntött. A szolnokiak elleni összecsapás nagyon szoros volt, nagyon jól játszottunk, és a védekezésünk is nagyon jó volt, azonban támadásban és fejben össze kell szedni magunkat. A fiúk 1-4-es hátrányból jöttek fel, folyamatosan fej-fej mellett haladtunk egygólos eltérésekkel, sőt, meg is fordítottuk az eredményt. A harmadik negyedtől kezdve mi vezettünk, azonban sajnos az ellenfél mindig felzárkózott, a vége pedig 12-12 lett.

– Sűrű, edzőmeccsekkel tarkított volt a nyarunk, és felkészülés gyanánt tökéletesek voltak ezek a megmérettetések. Kassán volt három mérkőzésünk, Szolnokon négy, plusz, ha beleszámoljuk az irániakat, akkor már 10-12 felkészülési találkozón vagyunk túl. Ha összevetjük a tavalyi évvel, tavaly úgy indultunk neki a bajnokságnak, hogy egyetlen egyszer nem tudtunk idegen csapatokkal játszani, most pedig bajnoki rendszerben tudtuk ugyanezt megtenni, bírókkal – az eddigi legkeményebb felkészülésen vagyunk tehát túl. Rendkívül büszke vagyok rá, hogy az egyesület meg tudta teremteni ezt a lehetőséget! Az pedig külön öröm, hogy az ellenfelek nemcsak hazai, hanem nemzetközi tornára is meghívnak bennünket, és számolnak velünk! A feljutásért meg fogunk küzdeni, a Pécs csapata nagyon jó volt, és a Szegedet ugyan még nem láttuk, de a két erősítésünkkel, Dőryvel és Párkányival úgy gondolom, és bízok benne, hogy fel fogunk jutni!