Nem áll távol tőled az edzősködés, hiszen korábban már dolgoztál együtt gyerekekkel.

– 2005-2006-ban edzősködtem először Újpesten, egy évig, ám a külföldi légióskodás miatt abba kellett hagynom. Két évvel ezelőtt Pécsen – ahol szintén OB I-ben játszottam – álltam újra munkába: én lettem az országos gyermek csapatnak az edzője; most pedig Debrecenben vágok bele, immáron harmadszor.

Hogy jött a felkérés, hogy Te irányítsd az országos gyermek csapatot?

– Amikor Debrecenbe igazoltam, Andrással úgy állapodtunk meg, hogy már az első évben edzősködni fogok, ez azonban különböző okok miatt végül meghiúsult. Ő már akkor szerette volna, ha elkezdem, de ami késik, nem múlik – hála az égnek most összejött, és itt vagyok!

Mit gondolsz, hogyan fogod tudni összeegyeztetni a nagycsapatbeli feladataiddal?

– Nagyon remélem, hogy sikerülni fog. Már csak azért is, mert az én edzőm egyben az utánpótlás szakágvezető is, így ez édes teher lesz mindkettőnk számára. Ha ő ott tud lenni a felnőtt gárda mellett, akkor én is, ha András ott tud lenni az utánpótlás csapat mellett, akkor úgy gondolom, hogy én is. Bízom tehát benne, hogy össze fogjuk tudni egyeztetni.

Milyen eredményt szeretnél elérni a fiatalokkal, van-e kitűzött cél?

– Nálam a leglényegesebb a hosszú távú jövő, vagyis az, hogy minél több játékos szerepeljen majd a felnőtt csapatban – főleg a Debrecenben –, minél többen legyenek OB I-es pólósok, idővel pedig a felnőtt válogatott tagjai. A közelebbi célkitűzést igazából még nem tudom megfogalmazni, hiszen egy hete kezdtem el a munkát, így gyakorlatilag a saját csapatom létszámával, tagjaival, és játékerejével sem vagyok egyelőre tisztában. Az, hogy felmérjem – hol is tartunk, és mit tudunk – több időt fog igénybe venni, ám ahogy mondottam, én nem egy, hanem több évben és hosszútávon gondolkodom. Nagyon szeretném, hogy évek múltán azért ne játsszak az első csapatban, mert annyi tehetséges fiatal játékosunk van, hogy ők mind megelőznek engem s nem férek be – és akkor én leszek majd a legboldogabb.